2013. nov.
11
11
Kategória: világgazdaság - Közzétette: nordi
A látványosan megbukott intézkedések ismétlése nem fogja megmenteni a helyzetet, mert a keletkező fantom biztosítékok és eszközlufik mennyisége a rendszer teljes összeomlásához vezetne.
Gyülekeznek a pénzügyi viharfelhők. Bár az állami propaganda kilábalást, növekvő bevételeket és kék eget jósol, a tényszerű bizonyítékok ellentmondanak ennek a derűlátó előrejelzésnek. A pénzügyi és gazdasági mozgások belső mérőszámai egyre gyengébbek az egész világon, mivel a bajokra adott állami-központi banki megoldások (a hitelállomány rendkívüli mértékű növelése, a deficit kiadások, tőkeáttétel, stb.) nem tudják kezelni a 2008-as globális válság hatásait.
A 2008-as válság kezelésének hiánya már önmagában is katasztrofális, azonban a status quo még rontott is a helyzeten a sikertelen műveletek többszöri ismétlésével, amelyek során növelte a hitelállományt, rossz célokra utalta ki a „rendelkezésre álló” pénzeket és egy homályos, árnyék-bankrendszert hozott létre, amelyben a kockázatokat és az eszközöket szisztematikusan félreértékelik, hogy a haszon a tőkések, bankárok és politikai segítőik zsebében kössön ki.
Válság ObamaA szélsőségek elkerülhetetlenül összeomláshoz vezetnek, de még a legtorzultabb rendszer is rendelkezik valamilyen visszajelző mechanizmussal, ami némiképp csökkenti a katasztrófa felé lökő lendületet. Ahogy a test megpróbál védekezni az egészségtelen, túl zsíros táplálkozás hatásaival szemben, a jelenlegi torzult pénzügyi és politikai rendszerben is maradt valamicske a régi visszajelző és kockázatkezelő mechanizmusból.
Ezek az interaktív erők lehetetlenné teszik, hogy megjósoljuk az összeomlás idejét, de ettől a rendszerösszeomlás még elkerülhetetlen maradt. Nem lehet tudni, hogy egy súlyosan elhízott, gyorséttermi szeméten élő ember szíve pontosan mikor adja fel a szolgálatot, de az biztos, hogy minden egyes nap elteltével romlanak túlélési esélyei.
A látványosan elbukott intézkedések ismétlése (új lufik létrehozása a mennyiségi monetáris enyhítésekkel, a sok ezer oldalnyi új szabályozás bevezetése, stb.) olyan, mintha elhízott, a mozgástól elszokott emberünket elküldenénk futni egy meredek hegyi ösvényen.
Sajnos azonban ezen a ponton a pénzrendszer megtisztítása a rossz adósságtól és fantom biztosítékoktól is csak részben javítaná a status quo helyzetét, mert nemcsak a pénzrendszerrel van baj: a fejlett világ gazdasági alapját adó hitelalapú fogyasztói társadalom éppen annyira csődbe jutott és romlott, mint a rendszer, ami működésben tartja.
A gazdasági végjátékra adott állami válasz a személytelenített juttatásokban merül ki. Amikor a kiváltságos szektor veszélybe kerül a piacon, az állam kartell-kapitalizmust léptet életbe, amivel a preferált cégeket gazdagítja az állampolgárok rovására. Amikor a kartell-állami gazdaság már nem tud fizetőképes munkahelyeket teremteni, az állam szociális juttatásokat utal ki, más szóval fizet az embereknek, hogy otthon maradjanak, és kedvük szerint töltsék el idejüket.
Ez üzleti szinten tönkreteszi a vállalkozás szabadságát és lehetetlenné teszi, hogy az egyén és a társadalom érdemben és értelmes módon tegyen valamit a közösség, a család vagy akár szakmája javára.
Vajon merész lenne azt jósolni, hogy elhízott, elgyengült emberünk nem lesz képes felmenni a második dombra, ha már az elsőnél elvérzett? És akkor a harmadik vagy negyedik emelkedőről még nem is beszéltünk. A 2008-as szívrohamra a status quo olyan intézkedésekkel reagált, amelyek korábban már elbuktak. A sok ezermilliárd dollár, euró, jen, yüan vagy quatloo éppen annyira volt képes újraéleszteni a globális pénzrendszert, mint ahogy a nitroglicerin képes meggyógyítani egy halálos beteget.
A következő globális pénzvihar mát látható a horizonton. Az intellektuális, erkölcsi és pénzügyi csőd kéz a kézben járnak. Nem egyetlen vihar készülődik, hanem három, és mindegyik erősíti a másik kettőt.
forrás:/idokjelei.hu/
Gyülekeznek a pénzügyi viharfelhők. Bár az állami propaganda kilábalást, növekvő bevételeket és kék eget jósol, a tényszerű bizonyítékok ellentmondanak ennek a derűlátó előrejelzésnek. A pénzügyi és gazdasági mozgások belső mérőszámai egyre gyengébbek az egész világon, mivel a bajokra adott állami-központi banki megoldások (a hitelállomány rendkívüli mértékű növelése, a deficit kiadások, tőkeáttétel, stb.) nem tudják kezelni a 2008-as globális válság hatásait.
A 2008-as válság kezelésének hiánya már önmagában is katasztrofális, azonban a status quo még rontott is a helyzeten a sikertelen műveletek többszöri ismétlésével, amelyek során növelte a hitelállományt, rossz célokra utalta ki a „rendelkezésre álló” pénzeket és egy homályos, árnyék-bankrendszert hozott létre, amelyben a kockázatokat és az eszközöket szisztematikusan félreértékelik, hogy a haszon a tőkések, bankárok és politikai segítőik zsebében kössön ki.
Válság ObamaA szélsőségek elkerülhetetlenül összeomláshoz vezetnek, de még a legtorzultabb rendszer is rendelkezik valamilyen visszajelző mechanizmussal, ami némiképp csökkenti a katasztrófa felé lökő lendületet. Ahogy a test megpróbál védekezni az egészségtelen, túl zsíros táplálkozás hatásaival szemben, a jelenlegi torzult pénzügyi és politikai rendszerben is maradt valamicske a régi visszajelző és kockázatkezelő mechanizmusból.
Ezek az interaktív erők lehetetlenné teszik, hogy megjósoljuk az összeomlás idejét, de ettől a rendszerösszeomlás még elkerülhetetlen maradt. Nem lehet tudni, hogy egy súlyosan elhízott, gyorséttermi szeméten élő ember szíve pontosan mikor adja fel a szolgálatot, de az biztos, hogy minden egyes nap elteltével romlanak túlélési esélyei.
A látványosan elbukott intézkedések ismétlése (új lufik létrehozása a mennyiségi monetáris enyhítésekkel, a sok ezer oldalnyi új szabályozás bevezetése, stb.) olyan, mintha elhízott, a mozgástól elszokott emberünket elküldenénk futni egy meredek hegyi ösvényen.
Sajnos azonban ezen a ponton a pénzrendszer megtisztítása a rossz adósságtól és fantom biztosítékoktól is csak részben javítaná a status quo helyzetét, mert nemcsak a pénzrendszerrel van baj: a fejlett világ gazdasági alapját adó hitelalapú fogyasztói társadalom éppen annyira csődbe jutott és romlott, mint a rendszer, ami működésben tartja.
A gazdasági végjátékra adott állami válasz a személytelenített juttatásokban merül ki. Amikor a kiváltságos szektor veszélybe kerül a piacon, az állam kartell-kapitalizmust léptet életbe, amivel a preferált cégeket gazdagítja az állampolgárok rovására. Amikor a kartell-állami gazdaság már nem tud fizetőképes munkahelyeket teremteni, az állam szociális juttatásokat utal ki, más szóval fizet az embereknek, hogy otthon maradjanak, és kedvük szerint töltsék el idejüket.
Ez üzleti szinten tönkreteszi a vállalkozás szabadságát és lehetetlenné teszi, hogy az egyén és a társadalom érdemben és értelmes módon tegyen valamit a közösség, a család vagy akár szakmája javára.
A vezetés semmilyen épkézláb ötlettel nem tud előállni a pénznyomtatáson, az államhatalom kiterjesztésén és a jövő generációitól kölcsönvett pénzből fizetett szociális juttatások növelésén kívül.
Vajon merész lenne azt jósolni, hogy elhízott, elgyengült emberünk nem lesz képes felmenni a második dombra, ha már az elsőnél elvérzett? És akkor a harmadik vagy negyedik emelkedőről még nem is beszéltünk. A 2008-as szívrohamra a status quo olyan intézkedésekkel reagált, amelyek korábban már elbuktak. A sok ezermilliárd dollár, euró, jen, yüan vagy quatloo éppen annyira volt képes újraéleszteni a globális pénzrendszert, mint ahogy a nitroglicerin képes meggyógyítani egy halálos beteget.
A következő globális pénzvihar mát látható a horizonton. Az intellektuális, erkölcsi és pénzügyi csőd kéz a kézben járnak. Nem egyetlen vihar készülődik, hanem három, és mindegyik erősíti a másik kettőt.
forrás:/idokjelei.hu/