szerző: Kocsis Zoltán

Szatmár megye egy főre jutó nemzeti összterméke a fejlesztési régió átlagához képest 15%-al esett vissza, jelentette ki Cseke Attila. Az egykori miniszter és a szatmári RMDSZ parlamenti csoportjának tagjai szerint a jelenlegi régiórendszerrel csak néhány megyen járt jól (közte Kolozs), ezért mindenképpen módosítani kell.

Csütörtökön Szatmárnémetibe látogatott Cseke Attila korábbi egészségügyi miniszter, RMDSZ-es parlamenti képviselő, a parlamenti közigazgatási bizottság alelnöke, aki az érdekvédelmi szövetség szatmári parlamenti csoportjának tagjaival (Pataki Csaba szenátor, Kereskényi Gábor és Erdei D. István képviselők) közösen tartott sajtótájékoztatót Románia regionalizációjáról.

Amint azt felvezetőjében Pataki elmondta, az RMDSZ elképzelései pusztán szakmai alapokra támaszkodnak, elutasítva ezzel az etnikai vonatkoztatásról szóló vádakat. „Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy az RMDSZ az egyetlen párt, amelynek beterjesztett, írásos elképzelései vannak - a többiek egyelőre csak verbális vitákig jutottak el", emelte ki a szenátor.

Cseke szerint Románia regionalizációjához két lépésben lehet eljutni. Az első lépés a tényleges decentralizáció, „amiről húsz éve mindenki beszél, mégis olyan kevés történt. Ehhez nem kell alkotmánymódosítás, csak politikai akarat. Meggyőződésünk, hogy a dekoncentrált intézmények tevékenységének felét, ha nem a kétharmadát át lehetne ruházni a megyei tanács vagy a városi tanács felügyelete alá tartozó intézményeknek", véli a képviselő.
A második lépés a regionalizáció. Ezzel kapcsolatban Cseke leszögezte: a paradoxonok országa Románia. Noha az Európai Unió egyetlen tagországát sem kötelezi arra, hogy adminisztratív régiókat alakítson ki, Románia mégis ragaszkodik ezekhez, méghozzá a fejlesztési régiók státusának átalakításával. Olyan körülmények közepette, hogy ezek a régiók viszont nem tartják be az uniós előírásokat! Két fejlesztési régió lakosságának száma is meghaladja például a maximumként megszabott három millió főt: az Észak-Keleti régióban 3,7 milliónyian, a Déli régióban pedig 3,2 milliónyian élnek.
„A legnagyobb baj a romániai régiókkal azonban az, hogy nem teljesítették feladatukat: nem csökkentették a fejlettségi szintek közötti különbséget. Ezért hatalmas hiba lenne a mostani nyolc fejlesztési régiót közigazgatási régiókká alakítani!", jelentette ki Cseke.

A fejlesztési régiók csődjét mutatja, hogy Románia vásárlóerő-paritása 1995 óta lassabb ütemben nőtt, mint Lengyelországé vagy Magyarországé - magyarán az országok közötti különbség nem hogy csökkent volna, hanem inkább nőtt. Ugyanez a romániai régiók között százalékban számolva még inkább szembe tűnő. Az Európai Unió többi országához képest Románia vásárlóerő-paritása 1995-ben 33 százalék volt. Akkor négy régió (Közép, Délkelet, Nyugat és persze Bukarest-Ilfov) haladta meg az országos átlagot. Másfél évtizeddel később, 2009-ben immár csak Bukarest-Ilfov és Nyugat haladja meg az országos átlagot, ami 47%-ra emelkedett időközben.
Ami a régiók közötti különbségeket illeti (melyeknek elvileg csökkenniük kellett volna), a legszegényebb Észak-Keleti és leggazdagabb Bukarest-Ilfov között 111%-os az eltérés.
Ami a Szatmár megyét magába foglaló Északnyugati régiót illeti, szintén nem túl rózsás a kép! Az egy főre eső nemzeti össztermék tekintetében csak Bihar és Kolozs haladja meg a régió átlagát - ami 21.819 lej volt 2011-ben. Ezzel kijelenthető tehát, hogy e két megye a régió húzóerői. Csakhogy százalékban kifejezve 1995 óta csak Kolozs megyében emelkedett az egy főre eső nemzeti össztermék - míg Biharban, Beszterce-Naszódban, Máramarosban, Szilágyban és Szatmárban csökkent. A fejlesztési régió nyertese tehát egyedül Kolozs megye!

Szatmár megyében 1995-ben 295 lej volt az egy főre eső nemzeti össztermék összege, 2011-ben pedig 17.019 lej.

Amíg 1995-ben csak Máramaros megye állt rosszabbul és Szilággyal holtversenyben voltunk utolsó előttiek, addig 2011-ben már egyedül vagyunk utolsó előttiek, megelőzve Máramarost!

Cseke szerint elokvens példa Fehér megye helyzete: amíg 1995-ben az utolsó helyen állt a Középső régióban, addig mára Hargitát, Kovásznát és Marost megelőzve már a harmadik helyen áll Szeben és Brassó mögött.

„Hasonló a helyzet Kolozs esetében és elsősorban a privát szektorban mérhető fel az, milyen hatása van annak, ha valaki a tűz közelében van", fogalmazott Pataki. A szenátor szerint a fejlesztési régiókról szóló törvények elavultak. Ezek még egy a kormány által működtetett fejlesztési alapról is rendelkeznek, amelyik viszont 2000 óta nem működik, mivel bebizonyosodott, hogy működésképtelen.
„A szatmáriak nem akarnak vesztesek lenni! Az eddigiekben csak kedvezőtlen tapasztalataink voltak, és az RMDSZ által javasolt 16 régiós rendszer sem feltétlenül Szatmár megyének kedvezne. Ám az kétségtelen, hogy a két rossz közül mérhetetlenül ez a kisebbik rossz Szatmár megye számára", fogalmazott a Kereskényi.
A képviselő felhívta Szatmár, Bihar és Szilágy megye képviselőit és szenátorait: párthovatartozástól függetlenül indítsanak közös lobbit, hogy e három megye alkosson majd egyetlen közös régiót.