2013. febr.
06
06
Kategória: világgazdaság - Közzétette: nordi
A franchise (francia eredetű angol szó, nem fordítható magyarra, a joglás vagy névjoglás képzett szó meghonosítására vannak kísérletek[1][2]) egy szerződéses kapcsolaton alapuló együttműködési forma. Többféle tartalma lehet, lényege egy olyan együttműködési megállapodás, amelynek során a franchise-átadó (franchisor) egy értékkel bíró név, általában bejegyzett védjegy, valamint egy hozzá tartozó, értékkel bíró üzletviteli tapasztalat használati jogát adja át, a franchise-átvevő (franchisee) pedig díj fizetésére köteles.
Akik nem tartják be a játékszabályokat, azok nagyot bukhatnak, a szabálykövetőknek viszont kedvezhet a hálózatépítés.
A franchise szemléletében, gyakorlatában és a két fél kapcsolatában is felfedezhető a kényszer. Ez a negatív kifejezés viszont itt mégis pozitív jelentést hordoz – állítja Haraszti Mihály vállalkozásfejlesztési szakértő.
Persze világosak az utak, és egyértelműek a teendők a független cégeknél is, de ott mégis opcionális, hogy a tulajdonos kitűz-e célokat, vagy fejleszt-e olyan üzleti modellt, amely a tervek megvalósítására alkalmas. A cégvezetők sokszor azzal küszködnek, hogy nem tudják, mit is kell tenniük a siker érdekében.
A franchise-nak viszont feketén-fehéren megvannak a játékszabályai. „A megvalósítás az elején korántsem egyszerű, hiszen a kiszabott úton végig kell menni, közben nincs se jutalom, se eredmény.
Egy független vállalkozás elvegetálhat a „futottak még" kategóriában. A franchise viszont nem ismer ilyen kompromisszumokat. Itt csak a mindent vagy semmit alternatívák léteznek" – vázolta a szakértő.
Ha sikerre visz, miért buktak bele?
Haraszti Mihály szerint a magyar hálózatok problémái vagy bukása legtöbbször arra vezethető vissza, hogy a rendszertulajdonosok nem voltak tisztában a kényszerpályákkal. Vagy azon kevesek, akik legalább elvileg tudták a törvényszerűségeket, azok sem tartották be maradéktalanul a szabályokat. „A franchise nagyvonalúan képes megjutalmazni azokat, akik tiszteletben tartják a logikáját, de kegyetlenül megbünteti a szabályszegőket" – tette hozzá.
Muszáj eladásra dolgozni
Ha a megosztott iparágakban (idetartoznak a kereskedelmi, szolgáltató, vendéglátó és feldolgozóipari cégek) kizárólag újabb és újabb egységek létesítésével lehet növekedni, akkor nincs más út, mint a hálózatépítés. Ha nincs elegendő erőforrás a saját lánc kiépítéséhez, akkor más vállalkozók bevonására lesz szükség. Ha pedig nincs más út, mint a franchise, akkor úgy kell az üzleti modellt kidolgozni, hogy az eladható legyen az újonnan csatlakozók számára is. Haraszti Mihály szerint ez a kényszerpálya első állomása, ami egyben a minőségi munka kényszere is.
A franchise-fejlesztés komoly kockázatának számít, hogy visszafordíthatatlan változásokat indít el a cégen belül. Ez viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy más vállalkozásokat is saját magába tudjon integrálni. A kötelező körök közé tartozik még a stratégia és az üzleti modell kidolgozásának kényszere, valamint a tulajdonos és az átvevő közötti kölcsönös siker kényszere is. Ezekről hamarosan a folytatásban olvashat.
forrás:/fn24/
Akik nem tartják be a játékszabályokat, azok nagyot bukhatnak, a szabálykövetőknek viszont kedvezhet a hálózatépítés.
A franchise szemléletében, gyakorlatában és a két fél kapcsolatában is felfedezhető a kényszer. Ez a negatív kifejezés viszont itt mégis pozitív jelentést hordoz – állítja Haraszti Mihály vállalkozásfejlesztési szakértő.
Persze világosak az utak, és egyértelműek a teendők a független cégeknél is, de ott mégis opcionális, hogy a tulajdonos kitűz-e célokat, vagy fejleszt-e olyan üzleti modellt, amely a tervek megvalósítására alkalmas. A cégvezetők sokszor azzal küszködnek, hogy nem tudják, mit is kell tenniük a siker érdekében.
A franchise-nak viszont feketén-fehéren megvannak a játékszabályai. „A megvalósítás az elején korántsem egyszerű, hiszen a kiszabott úton végig kell menni, közben nincs se jutalom, se eredmény.
Egy független vállalkozás elvegetálhat a „futottak még" kategóriában. A franchise viszont nem ismer ilyen kompromisszumokat. Itt csak a mindent vagy semmit alternatívák léteznek" – vázolta a szakértő.
Ha sikerre visz, miért buktak bele?
Haraszti Mihály szerint a magyar hálózatok problémái vagy bukása legtöbbször arra vezethető vissza, hogy a rendszertulajdonosok nem voltak tisztában a kényszerpályákkal. Vagy azon kevesek, akik legalább elvileg tudták a törvényszerűségeket, azok sem tartották be maradéktalanul a szabályokat. „A franchise nagyvonalúan képes megjutalmazni azokat, akik tiszteletben tartják a logikáját, de kegyetlenül megbünteti a szabályszegőket" – tette hozzá.
Muszáj eladásra dolgozni
Ha a megosztott iparágakban (idetartoznak a kereskedelmi, szolgáltató, vendéglátó és feldolgozóipari cégek) kizárólag újabb és újabb egységek létesítésével lehet növekedni, akkor nincs más út, mint a hálózatépítés. Ha nincs elegendő erőforrás a saját lánc kiépítéséhez, akkor más vállalkozók bevonására lesz szükség. Ha pedig nincs más út, mint a franchise, akkor úgy kell az üzleti modellt kidolgozni, hogy az eladható legyen az újonnan csatlakozók számára is. Haraszti Mihály szerint ez a kényszerpálya első állomása, ami egyben a minőségi munka kényszere is.
A franchise-fejlesztés komoly kockázatának számít, hogy visszafordíthatatlan változásokat indít el a cégen belül. Ez viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy más vállalkozásokat is saját magába tudjon integrálni. A kötelező körök közé tartozik még a stratégia és az üzleti modell kidolgozásának kényszere, valamint a tulajdonos és az átvevő közötti kölcsönös siker kényszere is. Ezekről hamarosan a folytatásban olvashat.
forrás:/fn24/