A látványosan megbukott intézkedések ismétlése nem fogja megmenteni a helyzetet, mert a keletkező fantom biztosítékok és eszközlufik mennyisége a rendszer teljes összeomlásához vezetne.
Gyülekeznek a pénzügyi viharfelhők. Bár az állami propaganda kilábalást, növekvő bevételeket és kék eget jósol, a tényszerű bizonyítékok ellentmondanak ennek a derűlátó előrejelzésnek. A pénzügyi és gazdasági mozgások belső mérőszámai egyre gyengébbek az egész világon, mivel a bajokra adott állami-központi banki megoldások (a hitelállomány rendkívüli mértékű növelése, a deficit kiadások, tőkeáttétel, stb.) nem tudják kezelni a 2008-as globális válság hatásait.

A 2008-as válság kezelésének hiánya már önmagában is katasztrofális, azonban a status quo még rontott is a helyzeten a sikertelen műveletek többszöri ismétlésével, amelyek során növelte a hitelállományt, rossz célokra utalta ki a „rendelkezésre álló” pénzeket és egy homályos, árnyék-bankrendszert hozott létre, amelyben a kockázatokat és az eszközöket szisztematikusan félreértékelik, hogy a haszon a tőkések, bankárok és politikai segítőik zsebében kössön ki.

Válság ObamaA szélsőségek elkerülhetetlenül összeomláshoz vezetnek, de még a legtorzultabb rendszer is rendelkezik valamilyen visszajelző mechanizmussal, ami némiképp csökkenti a katasztrófa felé lökő lendületet. Ahogy a test megpróbál védekezni az egészségtelen, túl zsíros táplálkozás hatásaival szemben, a jelenlegi torzult pénzügyi és politikai rendszerben is maradt valamicske a régi visszajelző és kockázatkezelő mechanizmusból.

Ezek az interaktív erők lehetetlenné teszik, hogy megjósoljuk az összeomlás idejét, de ettől a rendszerösszeomlás még elkerülhetetlen maradt. Nem lehet tudni, hogy egy súlyosan elhízott, gyorséttermi szeméten élő ember szíve pontosan mikor adja fel a szolgálatot, de az biztos, hogy minden egyes nap elteltével romlanak túlélési esélyei.

A látványosan elbukott intézkedések ismétlése (új lufik létrehozása a mennyiségi monetáris enyhítésekkel, a sok ezer oldalnyi új szabályozás bevezetése, stb.) olyan, mintha elhízott, a mozgástól elszokott emberünket elküldenénk futni egy meredek hegyi ösvényen.

Sajnos azonban ezen a ponton a pénzrendszer megtisztítása a rossz adósságtól és fantom biztosítékoktól is csak részben javítaná a status quo helyzetét, mert nemcsak a pénzrendszerrel van baj: a fejlett világ gazdasági alapját adó hitelalapú fogyasztói társadalom éppen annyira csődbe jutott és romlott, mint a rendszer, ami működésben tartja.

A gazdasági végjátékra adott állami válasz a személytelenített juttatásokban merül ki. Amikor a kiváltságos szektor veszélybe kerül a piacon, az állam kartell-kapitalizmust léptet életbe, amivel a preferált cégeket gazdagítja az állampolgárok rovására. Amikor a kartell-állami gazdaság már nem tud fizetőképes munkahelyeket teremteni, az állam szociális juttatásokat utal ki, más szóval fizet az embereknek, hogy otthon maradjanak, és kedvük szerint töltsék el idejüket.

Ez üzleti szinten tönkreteszi a vállalkozás szabadságát és lehetetlenné teszi, hogy az egyén és a társadalom érdemben és értelmes módon tegyen valamit a közösség, a család vagy akár szakmája javára.




Vajon merész lenne azt jósolni, hogy elhízott, elgyengült emberünk nem lesz képes felmenni a második dombra, ha már az elsőnél elvérzett? És akkor a harmadik vagy negyedik emelkedőről még nem is beszéltünk. A 2008-as szívrohamra a status quo olyan intézkedésekkel reagált, amelyek korábban már elbuktak. A sok ezermilliárd dollár, euró, jen, yüan vagy quatloo éppen annyira volt képes újraéleszteni a globális pénzrendszert, mint ahogy a nitroglicerin képes meggyógyítani egy halálos beteget.

A következő globális pénzvihar mát látható a horizonton. Az intellektuális, erkölcsi és pénzügyi csőd kéz a kézben járnak. Nem egyetlen vihar készülődik, hanem három, és mindegyik erősíti a másik kettőt.

forrás:/idokjelei.hu/

Akármit tesznek a világ legnagyobb jegybankjai, mindenképpen katasztrófával végződő útra terelhetik a világgazdaságot - véli Nouriel Roubini, aki a Mr. Végzet nevet azzal érdemelte ki, hogy megjósolta a pénzügyi válság kirobbanását.

Feloldhatatlan dilemma elé kerültek a világ legnagyobb jegybankjainak vezetői - állítja Nouriel Roubini New York-i sztár közgazdász. A pénzügyi válság után úgynevezett szokatlan módszerek alkalmazásába kezdtek: nullára vagy nulla közelébe vitték le az alapkamatot, továbbá kötvényvásárlásokkal bővítik a pénzkínálatot abban a reményben, hogy lendületbe hozhatják országaik gazdaságát.

A fellendülés mindezek hatására szerencsésen elindult, ám nem beszélhetünk tempós növekedésről és a gazdaság nem bővül eléggé ahhoz, hogy látványosan mérsékelje a munkanélküliséget. A félsiker enyhén szólva nehéz helyzetbe hozza a döntéshozókat - derült ki Roubini helyzetértékeléséből.

Egyszerű dilemma

A meglehetősen rút alternatíva ma így fest: vagy kivégzik az éppen hogy csak elkezdődött kilábalást, vagy újabb pénzügyi buborék felfúvódását, és ezzel a 2008-2009-es válság visszatérését kockáztatják. Ha csírájában el akarják fojtani az utóbbi veszélyét, amit nem tehetnek másként, mint hogy szigorítják a hitelfeltételeket, akkor átterelik a pénzt a kötvénypiacokra, és kivégzik a fellendülést.

Ha halogatják a kamatemelést és a monetáris enyhítés visszavonását, akkor azt kockáztatják, hogy a pénzbőség túlpörgetheti az értékpapírpiacokat, amelyek végül összeomolhatnak, súlyos recesszióba taszítva a világgazdaságot.

Ennek előjele lehet, hogy piacra öntött pénz nem jutott tovább a gazdaságba, hanem megmaradt a bankokban. Az ingyen forrással játszanak a pénzintézetek: egyebek mellett a kamatkülönbözőségek kihasználását célzó úgynevezett carry trade üzleteket kötnek, amelyek gyöngyöző buborékokként lepik el a pénzpiacokat.

Szovjet tervezés

Újabb nagy válság lehet tehát a történet vége, akármit tesznek az illetékesek, kivéve, ha a világ bankrendszerének kockázatait mérsékelni hivatott intézkedések, amelyeket a közgazdászok makroprudenciális szabályozásnak neveznek, nem fékezik meg a bankok profitéhségtől vezérelt túlzott kockázatvállalását - teszi hozzá a Mr. Végzetnek csúfolt pénzpiaci guru.

Ezzel azonban gondok lehetnek. A Bázel III néven ismert követelmények, amelyeket éppen a pénzügyi válság hatására fogadott el a svájci Bázelben ülésező bankfelügyeleti bizottság, nem feltétlenül működnek majd a tervekkel összhangban - idézte Gerard Capriót, a Williams College professzorát a MarketWatch.

Caprio egy nemrégiben tartott Fed-konferencián a Szovjetunióban folytatott tervgazdálkodáshoz hasonlította a bázeli szabályrendszert, mondván: ahhoz hasonlóan ez is olyan bonyolult útvesztő elé állította a végrehajtásra hivatott szervezeteket, hogy azok végső soron nem képesek megfelelni az elvárásoknak.

Csiki-csuki

Az egyik aggodalomra okot adó körülmény, amely nem kap elég figyelmet, az az, hogy a rendszer belső felépítése olyan összetett, hogy senki sem lehet képes működésének ellenőrzésére. Szerintem ez nem fér össze a demokrácia alapelveivel - fogalmazott Caprio. Megjegyzései ugyan nagy tapsot kaptak a konferencián, ám javaslatait már kisebb lelkesedés fogadta.

Szerinte be kellene szüntetni az értékpapírok kockázat szerinti súlyozását - hogy erősítsék a vásárlók felelősségét és kockázatvállalását - és végleg meg kellene szüntetni a bankárok jutalmazását a nagy rizikó vállalásával elérhető nagy haszonért. Emellett fel kellene állítani egy független testületet azzal a feladattal, hogy jelezze a rendszerszintű kockázatok kialakulását, illetve azt, hogy a felügyeleti hatóságok hogyan kezelik ezeket. A Fed-tanácskozás résztvevői szerint ezeket az intézkedéseket nehéz lenne elfogadtatni a piac szereplőivel.

forrás:/Napi.hu/

Hitel kéne – ez volt a legutóbbi EU-csúcs fő témája. Hitel kéne – e nélkül nem lesz növekedés, mondja minden közgazdász. Hitel kéne – mondják a bankok, hiszen alapjában a kölcsönzésből élnek. Hitel kéne – mondják a cégek, a lakosok, egyszóval mindenki.

Mindenki szeretne hitelt adni vagy kapni, mégsincs sem elég, sem elég olcsó hitel. A gazdaságnak ez a sok évezredes olajozó szerkezete zötyög, akadozik, nem működik. Azelőtt, 2008-ig bőven volt hitel mindenkinek, azóta alig.

Forrás pedig látszólag van: a központi bankok ontják a rendkívül olcsó refinanszírozó hiteleket a kereskedelmi bankoknak, és saját eszközvásárlásaikkal további olcsó pénzt pumpálnak a rendszerbe, elvileg forrást szabadítva fel befektetések, hitelek, beruházások számára.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) utolsó statisztikája szerint a világ tőkepiaca tavaly 3,6 százalékkal új csúcsra, 268,6 billió dollárra bővült, a tőzsdei árfolyamértékeket, az adósság-értékpapírokat és a bankok eszközeit összesítve. A válság előtti utolsó békeévhez, 2007-hez képest a növekedés 11,4 százalékos.

Csakhogy a világ átlagos inflációja tavaly éppen 3,6 százalékos volt, szintén az IMF szerint, 2007-hez képest pedig a halmozott infláció körülbelül 19 százalék tavaly év végéig. Vagyis a világ tőkepiaci eszközállománya reálértékben csökkent a válságban.

Hogyan lesz a kevesebből még kevesebb?

Gyanúsak a válságkezelés eddigi módszerei. A kormányok főleg a bejáratott adók emeléséből finanszírozták a válság miatt kiesett bevételeiket, illetve megnövekedett terheiket. Az azonnali pénzszerzés szüksége vezette őket, nem volt idő és akarat az adóbázis szélesítésére, az adóztatás társadalmi méltányosságának növelésére, az adórendszer szerkezetének módosítására, új, társadalmilag igazságosnak tartott adónemek bevezetésére. Az áfa fogyasztásellenes és szegényellenes adónem, de hatékonnyá tehető progresszív lépcsőzéssel és a kis jövedelműek védelmével. Ez sehol nem valósult meg. Sehol nincs kellő politikai akarat a jövedelemadóztatás tagolásának, progresszivitásának növelésére sem. Ráadásul, mivelhogy a gazdaságok teljesítménye továbbra is alig nő, a reformok játéktere minden eltelő nappal tovább szűkül.

Ily módon a növekvő adóztatás és a költségvetési takarékosság mégsem érte el célját, csak fékezi a fogyasztást, a beruházásokat. A fejlett gazdaságok teljes közadósságának növekedése erősen lassult ugyan az utóbbi időben, ám jövőre így is új csúcsra, az összesített GDP több mint 109 százalékára nőhet, 35 százalékponttal meghaladva a 2007-es szintet. Ebben főleg az Egyesült Államok és Japán a ludas, de az euróövezet tagországainak összes közadóssága is a GDP idei 95,7 százalékáról jövőre 96,1 százalékra nőhet. Az összesített euróövezeti közadósság tavaly 8,596 billió euró volt, 44 százalékkal több a 2007-es 5,989 billiónál, és ez – éppen ellentétben a tőkepiac irányzatával – reálértékben is robbanásszerű többlet az időszak 6,2 százaléknyi halmozott inflációjához képest.

Jelenleg a közadósság a magánhitelezés egyik fő akadálya, amennyiben elszívja a tőkét a gazdaság elől. Nem elsősorban a közadósság tömege miatt, bár az Egyesült Államokban a szövetségi adósságplafon emelése körüli vita önmagában is gazdasági bizalomvesztő tényező. A közadósság az euróövezetben eléri a kint lévő összes euróövezeti eredetű hitel – szeptember végén 16,3 billió euró – egyötödét. A nagyobb baj az, hogy a rossz piaci megítélésű közadósságok – például a spanyol vagy az olasz – magas hozama megdrágítja a magánhitelezést szerte Európában, kiárazza a piacról a vállalatokat, főleg a kis és a közepes cégeket. Banki, kötvénybefektetői megítélésük egyébként is szükségképp gyenge, mert a lakossági fogyasztás, a kereslet alig vagy egyáltalán nem nő, így a vállalatoknak nincs igazán fedezetük a hitelfelvételhez. Ettől eleve drágább számukra a hitel, de még drágább a mégiscsak megbízhatóbb kormánykötvények konkurenciája miatt.

Ezért a központi bankok enyhítő politikájából származó pénz alig talál utat a gazdaságba, ehelyett kimegy a tőzsdére, az árupiacokra. Ez eszközinflációt, „buborékokat" okoz, felidézve újabb, a 2008-as típusúhoz hasonló piaci összeomlás kockázatát.
A foltozási kísérletek nem kecsegtetnek sem nagy, sem gyors sikerrel.

A legutóbbi EU-csúcson szó volt az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EIB) közös kockázatmegosztó pénzügyi eszközei – garanciái, kezességvállalásai – kiterjesztéséről. Aki próbált már EU-támogatást szerezni bármire, az tudja: nem könnyű dolog.

Egy másik javaslat a céghitelezés értékpapírosítása. A 2008-as pénzügyi válságból ismert „mérgezett eszközöket" kellene méregteleníteni, hogy biztonságosan szaporíthassák a céghitelezést. Ám ha a fedezett eszközöket sikerülne kockázatmentesíteni, akkor aligha érdekelnék a befektetőket.

De főleg a kínálati oldal megerősítéséről volt szó: ez lenne a bankunió. Az európai bankunió három pillére közül kettő – az egységes, megerősített tőkemegfelelési és más szabályozás, illetve az egységes felügyelet az Európai Központi Bankkal (EKB) az élen – nagyjából készen van, de a vita folytatódik a harmadik pillérről, az egységes bankszanálási rendszerről. Ki fizesse a révészt, ha egy bankot elsodor az ár? Alapjában, mint eddig, az állami költségvetések, jobb esetben a közös – végül is szintén az adófizetők pénzéből létrehozott – mentőalapok állják-e a bankmentés, tőkefeltöltés számláját, vagy pedig a bankok részvényesei és kötvényesei? A hagyományos megoldás politikailag, társadalmilag nagyon népszerűtlenné vált az utóbbi években, az újfajta megoldás viszont eleve elriasztaná a befektetőket a bankszektortól, ami öngól lenne. A viták arról folynak, hogy a kétféle megoldást hogyan, milyen arányban és sorrendben kellene vegyíteni.

A hét szűk esztendő tehát még folytatódik.

forrás:/mti/

Valahol sejthető volt, hogy a republikánusok végül beadják a derekukat, és megszületik a megegyezés az államadósság plafonjának emeléséről, illetve a költségvetés elfogadásáról, de a helyzet csupán annyiban változott, hogy az USA megbízott tisztségviselő kicsit kitolták az összeomlás dátumát. Jelen állapot szerint február 4.-ig tarthat ki a szövetségi rendszer finanszírozása, az is csak úgy, hogy újabb adósságokat halmoznak fel, hiszen már csak ebből lehet valamennyire életben tartani az USA-t. Mondhatni, ez egy lélegeztető gép, amit a világ többi része működtet például államkötvények vásárlásával, illetve a magántulajdonban levő, beszámolási kötelezettséggel senki felé nem kötelezett FED pénzhamisításával – folyamatosan nyomtatják a tökéletesen értéktelen dollár bankókat, amiknek mindösszesen egyetlen fedezete van: az Egyesült Államok hadserege…

A probléma az, hogy nagyon gyorsan el fog telni ez a három hónap és ismét ott fognak állni, ahol eddig: a szakadék legszélén. Elképzelhető, hogy újra megszavazzák az adósságplafon emelését, aztán újra és újra, de ez nem mehet így a végtelenségig. Miközben az USA adóssága eközben bőven 17 ezer milliárd dollár fölé kúszik, csendben fel kellene tenni néhány, igazán komoly és életbevágó fontosságú kérdést.

1. Meddig mehet ez így tovább? Vajon hol van az a pont, amikor már a külföldi és privát befektetők, hitelezők azt mondják, hogy nincs több bizalmuk az USA pénzügyi stabilitásában és nem hajlandóak tovább egy feneketlen kútba önteni – az egyébként virtuális – pénzüket?

2. Az adósságplafon emelés olyan, mint egy rossz gyógyszer. A tüneteket egy időre eltompítja, láthatatlanná teszi, de a felszín alatt a betegség tovább terjed és felzabálja az egész szervezetet.

Arról senki nem beszél, hogy vajon ez a 17 ezer milliárd dollár vajon mikor kerül visszafizetésre, ha egyáltalán… Hogyan képzeli az USA kormánya ennek az összegnek akár csak a részletét is visszafizetni? Adósságot adóssággal nem lehet kiváltani, ez már régi lecke, megtanulhatták volna az illetékesek. Ráadásul ez a 17 ezer milliárd nagyon súlyos mértékben képes önmaga szaporítására is, vagyis akkor is tovább dagad, ha már nem hizlalják további kölcsönökkel, hiszen a kamat folyamatosan növeli a negatív egyenleg mértékét.

3. Mi történik akkor, ha február elején nem állapodnak meg egymással a demokraták és a republikánusok? Mi történik akkor, ha valamikor a jövő év folyamán bármikor előáll egy olyan helyzet, hogy ezt nem lehet tovább csinálni? Kristálytisztán érzékelhető, hogy az USA nem tesz mást, mint megpróbálja minél későbbi dátumra kitolni az egyébként elkerülhetetlennek látszó totális államcsődöt, ami egyet jelent a dollár bukásával, az Amerika gazdaság bedőlésével, egy iszonyatos mértékű adóssághegy lenullázásával.

Mindezeken túl a szuper-krízis megannyi, meglehetősen súlyos folyamatot indíthat el, ami végső soron a mai formájában ismert Egyesült Államok teljes bukásához és széteséséhez vezethet.

1. Ez esetben több mint 17 ezermilliárdnyi dollár fog egészen egyszerűen elpárologni a világgazdaságból, rengeteg befektető, hitelező megy tönkre, ami láncreakciószerűen hárul majd át ránk is. A mai világban szinte mindent hitelfedezetből finanszíroznak, ha ez megszűnik, a tőkehiányos kormányok, vállalkozások, cégek képtelenek lesznek fenntartani a saját rendszereiket.

2. A dollár bukása annak elképesztő mértékű elértéktelenedését fogja eredményezni, ezzel életre hívja a hiperinfláció nevű szörnyeteget.
A 30-as évek elején már megtörtént valami hasonló, csak éppen jóval kisebb mértékben. Az Egyesült Államok teljes szövetségi rendszer kerülhet veszélybe.

3. Ez utóbbi megállapításból következik, hogy amennyiben mindez megtörténik, a szövetségi kormány azonnal elkezdi megvalósítani az egyik vészforgatókönyvét.
Az egyik legismertebb szcenárió szerint egy ilyen szélsőséges állapotban több, kisebb-nagyobb régióvá szabdalják az USA-t, mindegyik élére vészkormányzói testületet neveznek ki, a FEMA átveszi a kormányzási jogköröket és statáriális törvényeket hirdetnek ki.

Ennek következménye, hogy az Alkotmányt hatályon kívül helyezik, a legtöbb szabadságjogot szintén parkoló pályára állítják, így próbálják megfékezni a már most is tapasztalható szeparatista törekvéseket. Az USA-ban néhány államon belül egyre erősebbek azok a hangok, amelyek a szövetségitől eltérő, külön utas gazdasági és politikai rendszert részesítenék előnyben és levetnék magukról Washington pórázát.

4. Virginia állam már 2011-ben intézkedéseket hozott, amiktől azt várják, hogy egy esetleges dollár összeomlást követően azonnal életbe léptethessék saját, önálló pénzügyi rendszerüket, illetve saját, a FED-től független fizetőeszközüket, ami arany- és ezüst fedezettel lenne megtámogatva. A FED-valuta összeomlása tehát Virgina kormányzótestülete szerint is egy egyre közelebbi, reálisan számba vehető jövőkép.

Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a háttérerők minden bizonnyal alapos rálátással és kellő mértékű ráhatási eszközökkel lennének képesek a krízist a maguk szája íze szerint kontroll alatt tartani és teljesen világos, hogy végül a saját elképzeléseiket valósíthatnák meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a fenti lehetőségekre hivatkozva legvégül egy nyílt, birodalmi jellegű rendszert kovácsolnának össze, ami az Új Világrend megszületését is megával hozná. Tehát ne legyenek kétségeink. A látszat ellenére minden pontosan úgy halad tovább, ahogyan azt jó előre eltervezték, és pontosan abba az irányba mutatnak a folyamatok, amiknek a végén ott vár minket a Szép Új Világ.

forrás:/HihetetlenMgazin/

Jim Yong Kim fölszólította az amerikai kormányzatot és a republikánusokat, hogy sürgősen oldják meg az amerikai költségvetés körül kialakult patthelyzetet, különben világméretű gazdasági katasztrófát okoznak.

Az Egyesült Államok már csak néhány napra van attól, hogy világméretű gazdasági katasztrófát okozzon

- mondta Jim Yong Kim újságíróknak Washingtonban a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közgyűlésének végén.

"Öt nap választ el bennünket egy nagyon veszélyes pillanattól" - fogalmazott a Világbank vezére.

Ha a Demokrata Párt és a republikánusok legkésőbb csütörtökön nem jutnak megállapodásra az amerikai államadósság törvényben rögzített maximális mértékének, az úgynevezett adósságplafonnak a megemeléséről, az Egyesült Államok technikai értelemben csődbe jut.

Ha ez bekövetkezik, szerte a világon kamatot fognak emelni a jegybankok, lelassul a globális gazdasági növekedés és csökkenésnek indulnak az üzleti bizalmi indexek - mondta Jim Yong Kim. Szavai szerint ez mindenekelőtt a feltörekvő országok számára jelentene katasztrófát, de a fejlett ipari államok is igencsak megéreznék.

A republikánusok és a demokraták október 17. fenyegető közelsége ellenére szombaton sem jutottak közelebb a megállapodáshoz.

forrás:/mti/