2013. szept.
16
  A válság "mindent megváltoztatott". Vagy mégsem?
Kategória: világgazdaság - Közzétette: nordi
Sokan azt mondják, hogy a gazdasági válság "minden megváltoztatott". A The Atlantic magazin szerzője szerint azonban ez korántsincs így, miközben a pénzügyi cégek profitja újra az egekben van, és a tőzsdék is szárnyalnak, az amerikai foglalkoztatottság még mindig a válság alatti szinten van, és a munkanélküliségi ráta is 7 százalék körüli.

A The Atlantic magazin szerzője egy grafikonnnal illusztrálta, hogy bár hiába mondja azt mindenki, hogy a 2007-ben kezdődött gazdasági válság "mindent megváltoztatott", ha bizonyos gazdasági folyamatokat nézünk, akkor alig változott valami.

Míg az Egyesült Államokban a foglalkoztatottság a válság kezdeti pontjához képest még mindig 7 százalékkal alacsonyabb szinten található, addig az S&P 500-as tőzsdeindex plusz 8, a vállalati nyereségek 42, a pénzügyi cégeké pedig 59 százalékos pluszban találhatóak.

A Fed mennyiség lazítása, a nulla közeli kamatok a profitokat az egekbe lökték, míg az amerikai medián háztartások jövedelme tovább csökken, a munkanélküliségi ráta pedig még mindig 7 százalék körül található.

A szerző ezek után levezeti, hogy miért volt hibás az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, a szövetségi kormányzat, az ellenzéki republikánus párt is mindabban, hogy a háztartások jövedelme nem tudott növekedni, és a foglalkoztatottság sem tudott visszalendülni. A mutatókat ráadásul egy ábrába is rendezte, ahol a hat éves tendenciákat meg lehet tekinteni.

forrás:/hvg/
2013. szept.
02
  Euró-övezet: nincs mindenhol fellendülés
Kategória: európai gazdaság - Közzétette: nordi
szerző: Pjotr Iszkenderov

Az euró-övezet augusztus 14-én nyilvánosságra hozott második negyedéves adatai szerint a válság tovább folytatódik.
Ahogyan azt az EU Statisztikai Hivatala, az Eurostat közölte, Németországban a GDP idén, a második negyedévben 0,7%-kal, a francia GDP pedig 0,5%-ka növekedett az előző negyedévhez képest. Ezzel az euró-övezet GDP-nek a növekedése 0,3%-ot tett ki. A problémás országokban azonban mást mutatnak a számok. Spanyolországban és Olaszországban a GDP esése elérte már a 2%-ot. A mutatók szerint pedig az euró-övezet helyzete semmivel sem jobb ma, mint volt 2008-2009-ben.


Az euró-övezetet az újabb pénzügyi válságtól csak a kereskedelmi egyensúly menti meg. Ugyanakkor a helyzet ellentmondásossága, hogy az export az import stagnálása vagy csökkenése közben növekszik. Ez pedig új veszélyeket rejt magában. Hiszen ahhoz, hogy a válság megoldódjon alapvetően a belső igénynek kellene nőnie. Éppen ez az, ahol az euró-övezet jelentős problémákkal küzd. Ezt a Nyeokon gazdasági szekértője, Mihail Hazin is megerősítette az Oroszország Hangjának:

Az euró-övezeti válság természetesen folytatódni fog. Az a helyzet, hogy a gazdaságban a bevétel-kiadás mutató különbözőségének van egy nagyon pontos mechanizmusa. Természetesen, egy bizonyos ideig az EU-nak lehet pénzt adni, hogy többet költsön, mint kapjon. Azonban előbb vagy utóbb ez a gyakorlat leáll. Így arra következtethetünk, hogy csak úgy megállítani a válságot az euró-övezetben nem lehet.

Ezt figyelembe véve az EU-nak és az Eurocsoportnak nem szabad túlértékelni az euró-övezet kereskedelmi egyensúlyának valóban nem rossz mutatóit és nem kell elragadtatnia magát az USA-val vagy Kínával való kereskedelmi növekedéstől, mint a válság megoldásának legfőbb eszközétől. Éppen ezek a megfontolások mozgatják sokban az USA és az EU szabad kereskedelmi övezete kialakításának támogatóit.

A nemzetközi pénzügyi szakértők sem túl optimisták az ügyben. Az IHS Global Insight elemzője, Howard Archer úgy véli, hogy az euró-övezet 0,3%-os gazdasági növekedése „az övezet egészséges régióinak köszönhető”. A londoni Capital Economics főelemzője, Jonathan Loynes pedig meg van győződve arról, hogy az euró-övezet GDP-nek növekedése „sehogyan sem lesz hatással a perifériára kiszorult országok mélyen gyökerező gazdasági és pénzügyi problémáira”.

forrás:/ruvr.ru/

2013. aug.
31
  Ez hozhatja el a következő összeomlást
Kategória: európai gazdaság - Közzétette: nordi
szerző: _KM_

Nem jó a jegybanki lazaság, a kamatszintek emelkedése viszont összedöntené a világot – mondja a jegybankok jegybankja. Fájdalmas a hitelrészegség másnapja.

Időnyerésre jó volt a rendkívül laza monetáris politika, de most már ideje lenne véget vetni neki, egyébként pedig a kormányokon a sor – írja hétvégén kiadott éves jelentésében a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS).
A világ központi bankjait összefogó bázeli szervezet viszont arra is figyelmeztet a tanulmányban, hogy az átlagos kamatszintek 300 bázispontos (3 százalékos) emelkedése gyorsan összedöntené a világot, de legalábbis súlyos bankválságot okozna.


A 2008-as válság után a legnagyobb jegybankok gyorsan nulla közelébe vitték a kamatlábakat, és ezen túl szokatlan módszerekkel, főként masszív eszközvásárlásokkal is próbálták a bankrendszer likviditását növelni. Erre azért volt szükség, mert a pénzintézetek máshogyan nem jutottak volna forráshoz, és dominószerűen összeomlottak volna.

Azóta a legnagyobb jegybankok szinte ingyen biztosítanak forrást a pénzügyi szféra szereplőinek, és agresszív vevőként vannak jelen egy sor eszköz – főleg az amerikai és a japán államkötvények – piacán. A bizalom látszólag visszatért, a kötvények drágák lettek, miközben a részvényindexek is történelmi csúcsra emelkedtek.

A jegybankárok szervezete szerint viszont most már a kormányok térfelén pattog a labda. Ők a maguk részéről megtették a dolgukat, időt adtak a politikusoknak, hogy rendbe tegyék a dolgokat, ők azonban nem éltek vele.

Inkább legyen akkor bankválság

Napról napra több kockázatot és kevesebb előnyt hoznak a rendkívüli monetáris intézkedések a BIS szerint. Mivel mindenki olcsón jut forráshoz – legalábbis a pénzintézetek –, az alacsony kamatok miatt pedig nagy a hozaméhség, ezért a piaci szereplők agresszívan vállalnak kockázatot, és rosszul helyezik ki a tőkét.

Ez brutális torzulásokat, eszközárbuborékokat okoz a tőkepiacokon, a hitelrészegségnek fájdalmas lesz a másnapja. Nagy a veszélye annak is, hogy a szakadatlan pénzpumpálásból előbb-utóbb kezelhetetlen infláció lesz, elszállnak a fogyasztói árak, amivel mindenki rosszul jár.

A jegybankok, közöttük is elsősorban a legnagyobb szereplők, az amerikai Federal Reserve, a japán Bank of Japan, az Európai Központi Bank mérlegeiben a nagy lazaság miatt összesen 10 ezermilliárd dollár értékű kötvényállomány halmozódott fel – fájlalja a jegybankok jegybankja. Ez a válság előtti szint két és félszerese. Fenntarthatatlan, hogy ez így menjen tovább, ezért mihamarabb a pénzpolitika szigorítására lenne szükség: a nulla közeli kamatlábak emelésére, és az eszközvásárlások leállítására.

Valakinek el kell vinni a balhét

A szigorítás viszont paradox módon a BIS szerint is végzetes lenne, hiszen kamatemelkedés esetén valakinek le kell írnia a veszteségeket. A kötvények hozama fordítottan arányos az értékükkel, tehát ha emelkednek a kamatok, akkor az állampapírok értéke csökken. Ha megkezdik a jegybankok a kamatemelési ciklust, akkor óriási veszteséget fognak okozni saját maguknak, és a többi szereplőnek, aki ilyen papírokkal rendelkezik.

A fejlett országok adósságállománya akkorára nőtt, hogy egy 3 százalékos kamatemelkedés az Egyesült Államoknak ezermilliárd dollárjába (a teljes gazdaság 8 százalékába), Japánnak pedig a GDP közel negyven százalékába kerülne.

Ilyen sokkot egyik ország bankrendszere sem viselne el, a veszteségek leírását más eszközök eladásával próbálnák pótolni a bepánikolt befektetők. A határokon gyorsan átterjedő hatások miatt aztán gyorsan mindenkit magával rántana az örvény, különösen az olyan sérülékeny, a piaci hangulattól függő országokat, mint Magyarország.

Ráadásul nem is lenne teljesen példa nélküli egy ilyen forgatókönyv, 1994-ben például egy év alatt 2 százalékot ugrottak az amerikai kamatok.

Nem a legjobbkor tette közzé dörgedelmes intelmeit a háttérszervezet, hiszen a piacok világszerte rettegésben vannak a Fed eszközvásárlásai csökkentésének esélyéről szóló spekuláció, valamint a kínai hitelpiacok gondjai miatt. Az amerikai tízéves kötvényhozam rég nem látott magasságba, 2,7 százalékra emelkedett, miközben május elején még 1,6 százalékon állt.

Megszorítás a végtelenbe

"Ha halogatják a fájdalmas intézkedések végrehajtását, akkor a piaci felfordulás idején még jobban fog fájni a költségvetések visszavágása" – írja a BIS, a szervezet szerint ugyanis előbb-utóbb biztosan el fog fogyni a befektetők türelme.

A jegybankárok szervezete szerint a megoldás csakis a fiskális konszolidáció, tehát a költségvetési politika fenntarthatóbbá tétele lenne. A kormányok csak így tudnának elég hitelesnek tűnni ahhoz, hogy a befektetők méltónak találják őket arra, hogy hitelezzék őket.

A laza monetáris politikával éppen az a fő baj a BIS szerint, hogy leveszi a nyomást a kormányok válláról, amelyek így elkényelmesedve tovább halogatják az egyébként szükségszerű strukturális kiigazításokat, megszorításokat. A jegybanki vásárlások – és dél-európai országok esetében ezek ígérete – ugyanis csúnyán manipulálják a kötvénypiaci hozamokat: lenyomják őket, és így nem a befektetők valós ítéletét jelzik.

Mit beszélnek ezek?

Igaz, a BIS-t már sokan kritizálták, hogy olyan témákba beszél bele, amelyekben nem illetékes – a költségvetési politika a fejlett világban általában a választott kormányok, és a nem kinevezett tisztségviselők asztala. Inflációra a legtöbb közgazdász és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint addig nem kell számítani, amíg a legtöbb fejlett országban a legjobb esetben is stagnálnak a bérek, magas munkanélküliség és az ipari kapacitások kihasználatlansága, valamint a bankok sem hajlandóak hitelezni. Ilyen körülmények esetén a vállalatok egyszerűen nem képesek arra, hogy árat emeljenek, márpedig enélkül nehéz inflációról beszélni.

A költségvetési megszorítások a legtöbb esetben (legalábbis rövid távon) súlyos recessziós következményekkel járnak. Ha az állam ki akarja egyensúlyozni a költségvetését, akkor valamilyen módon pénzt kell kivonnia a gazdaságból. Akár adót emel, akár kiadásokat csökkent, a többi szereplő megérzi, és kevesebbet költ. Ha viszont nincs növekedés a gazdaságban, akkor az államadósság emelkedik a GDP arányában.

Mások történelmi példákra – főként a harmincas évek eseményeire – hivatkoznak, amikor arra kell rámutatni, hogy milyen tragikus dolgokhoz vezet, ha a költségvetési és a pénzpolitikát egyszerre szigorítják. Akkor ugyanis a jegybankok és többfelé a kormányok is szigorral reagáltak a világválságra, a gazdaság mély depresszióba esett, majd – ha nem is biztos, hogy emiatt, de – hamarosan jött a világháború.

forrás:/privatbankar/
2013. aug.
27
  Temesvár a legbefektetőbarátabb város
Kategória: ipar, termelés - Közzétette: nordi

Temesvár a legbefektetőbarátabb város Romániában a Forbes Románia magazin szerint; a román főváros a toplistán a második helyet foglalja el, Kolozsvár a harmadik helyen áll.

A gazdasági-pénzügyi magazin elkészítette a legbefektetőbarátabb 40 romániai város toplistáját. A rangsor szerint Temesvár mellett szól, hogy könnyen megközelíthető autópályán, vasúton és repülővel egyaránt, egyetemei magasan képzett munkaerőt biztosítanak, az önkormányzat pedig jelentős adókedvezményt nyújt a beruházóknak. Ez utóbbi szempont miatt került Bukarest elé Temesvár, ugyanis a román főváros vezetése semmilyen kedvezménnyel nem próbál meg a befektetők kedvében járni.

Kolozsvár egyik legújabb és legjobban fejlődő ágazata az informatika, de az irodaépületek, ipari és logisztikai parkok terén is jól áll - derül ki a Forbes toplistájából.


Temesvár a legbefektetőbarátabb város Romániában, még a fővárost is maga mögé utasitotta

Több erdélyi város is jó helyezést ért el. A székelyföldiek közül Marosvásárhelyet a 11. helyre, Csíkszeredát a 35. helyre rangsorolták. Ez utóbbi utóbbi húzóereje a sör- és ásványvíz-palackozás, tej- és fafeldolgozás. Nagyváradnak, az ötödik helyezettnek az egyik vonzó pontja a földrajzi fekvése. Főleg a magyarországi exportban gondolkodó ipari egységeknek előnyös a városban tevékenykedniük.

Nagyvárad olyan nagyvárosokat előzött meg, mint a kelet-romániai Jászvásár (Iasi), illetve a Fekete-tenger parti Konstanca. Arad a hetedik helyezést érte el, Nagyszeben a 10., Brassó - autópálya és reptér hiányában - csak a 12. helyen végzett.
Szatmárnémeti városa is szerepel a 40-es toplistán, s ugyan repülőtere van, ez sem elég, hogy előbbre sorolják a 29. helynél. Közvetlenül előtte Botosani, utána pedig Buzau szerepel a listán. A Forbes újságírói az Electrolux és a Draxlmaier gyárak jelenlétét emelik ki, utóbbiban bővítés várható. Környékünkön a nagy és örök ellenfélnek számító Nagybánya a 14. helyezett.

forrás:/mti/
2013. aug.
22
  Az EU megijedt Magyarország függetlenségétől
Kategória: európai gazdaság - Közzétette: nordi
szerző: Pjotr Iszkenderov

Újabb botrány jelenik meg az Európai Unió és Magyarország kapcsolatában. A londoni The Financial Times újság szerint az EU vezetői úgy döntöttek, hogy befagyasztják a korábban Magyarország számára már jóváhagyott a közös EU-források összegeit. Ennek értéke 2 milliárd euró.
Úgy tűnik, hogy az Európai Unió komolyan aggódik Magyarország növekvő politikai és gazdasági függetlensége miatt és hajlandó egy meglehetősen kétes intézkedést alkalmazni annak érdekében, hogy visszanyerje az egyik tagországa feletti teljes irányítást.

„Az EU ellenőrzése jelentős hiányosságokat tárt fel az Európai Unió nyolc programjának irányítási és ellenőrzési rendszerében” – így hangzik a történteket megmagyarázó hivatalos verzió, amelyet az Európai Bizottság képviselője nyilatkozott a The Financial Times-nak.

A több milliárd eurót érintő, már elfogadott és elkülönített források befagyasztásának a gyakorlatát Brüsszel eddig csak a lesújtó Görögországgal szemben alkalmazta. Magyarországot eddig nem volt szokás a pénzügyileg és gazdaságilag ”problémás” országok közé sorolni.

Politikai értelemben azonban Budapest egyre komolyabb problémát jelent az EU vezetői számára.

A londoni The Guardian napilap szerint az Európai Uniót nem is annyira a magyar miniszterelnök antidemokratikus intézkedései zavarják, hanem sokkal inkább a globális pénzügyi rendszertől való függetlensége. Jelenleg az Orbán-kormány az egyetlen olyan európai kormány, amely adót vetett ki a bankok tranzakcióira. 2013-ban az energiaipari és vízszolgáltatási vállalkozások adói 8%-ról 11%-ra nőttek.

A Magyar Nemzeti Bank úgy döntött, hogy a gazdasági növekedés érdekében különleges kölcsönöket biztosít alacsony (10%-nál kisebb), egyes esetekben pedig 0%-os kamattal a kisvállalkozások számára. Az adott döntéseket felsorolva a The Guardian világossá teszi, hogy az ilyen intézkedések rossz példát mutathatnak a többi uniós kormány számára, elsősorban Magyarország szomszédjainak a Közép- és Kelet-Európai régióban. Ez pedig már veszélyt jelent az EU ”kifogástalan” válságkezelő modellje számára, amelyet a erős Németország nyomása alatt dolgoztak ki.



A Brüsszel és Budapest közötti konfrontáció újabb fordulóját a Magyarország és az IMF közötti kapcsolat szülte. Július közepén a Magyar Nemzeti Bank vezetője, Matolcsy György levelet küldött az IMF ügyvezető igazgatójának, Christine Lagarde-nak azzal a követeléssel, hogy zárják be az adott pénzügyi intézmény irodáját Magyarországon és hagyják el az országot. Ennek magyarázata az, hogy a magyar kormány a vártnál előbb, az idei év végéig szándékozik kifizetni a teljes külföldi adósságot, annak ellenére, hogy az IMF-megállapodás 2014 végéig szól.

Úgy tűnik, egyre növekszik Magyarország azon szándéka, hogy a mai feltételek melletti lehetséges legnagyobb távolságot tartsa meg mind a központi uniós intézményekkel, mind pedig a nemzetközi pénzügyi intézményekkel szemben. Az ilyen törekvéseiben pedig aligha marad egyedül Budapest.

forrás:/ruvr.ru/
Oldal:  1 2 3 [4] 5 ... 10 11 12